Kapcsolatok

Az ember társas lény

Emberi kapcsolataink minősége alapvetően meghatározza életünk minőségét. Születésünk pillanatától kapcsolatban vagyunk másokkal, a valahová tartozás érzése és az egymásnak nyújtott érzelmi támasz alapvető fontosságú egészségünk és boldogságunk szempontjából.

A boldogság persze nem csak a társas támogatás meglétéből származik, hanem annak nyújtásából is. Minél több lelki-érzelmi támogatást nyújtunk másoknak, annál boldogabbak vagyunk, és annál tovább élünk. Ezzel szemben ha társadalmi kirekesztettséget vagy elszigeteltséget tapasztalunk, az a magányérzeten keresztül hosszú távon jelentős egészségkárosodást okozhat.

A magány elkerüléséhez a laza kapcsolati háló mellett mindössze egyetlen szoros kapcsolatra van szükségünk, ahol minőségi időt tudunk eltölteni a másikkal. És hogy mit jelent a minőségi idő?

Tulajdonképpen osztatlan figyelmet, amit a másiknak, vagy a közösen átélt élménynek szentelünk. Ez az osztatlan figyelem teremti meg azt a légkört, ahol lehetőség van az önfeltárásra, az őszinte kitárulkozásra, ahol beszélni tudunk a személyes problémáinkról és érzéseinkről. Ilyen mélységű kapcsolat nélkül még a viszonylag sok ismerőssel rendelkező emberek is magányosnak érzik magukat.

Hogyan teremtsünk minőségi időt?

- kapcsoljuk ki a technikai eszközeinket, vagyis ne a közös tévézés, mobilozás legyen a program!
- nyugodtan engedjük el a fantáziánkat, a minőségi idő kategóriája igencsak tág: társasjátékozástól kezdve, közös vacsorán át, a fűben heverészésig bármi belefér!
- törekedjünk a kompromisszumra, vegyük figyelembe a másik igényeit!
- nem a mennyiség a fontos: lehet, hogy épp egy szabad fél óránk van valakivel együtt lenni, de spontán, ez idő alatt is egymásra hangolódhatunk osztatlan figyelemmel!
- próbáljunk ki közösen valami újat!

Ha időnként nem vagyunk elégedettek a kapcsolatainkat tekintve, lehet teljesen normális jelenség is. Gondoljunk csak arra, hogy néha mennyire vágyunk rá, hogy megszólaljon a telefonunk, és felhívjon végre valaki, máskor pedig szinte “megfulladunk” a barátok közt, mert épp egyedüllétre vágyunk.

A digitális kor, amelyben élünk, paradox módon egyrészt megkönnyíti, hogy felvegyük a kapcsolatot egymással, gyorsan elérjünk valakit, másrészt elszigetel, és eltávolít a másiktól. Ha valakivel hosszabb ideig nem találkozunk, szerencsés módon ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Ám általánosságban elmondhatjuk, hogy a kapcsolatokat ápolnunk kell (ahogy a kertben a növények önmaguktól is nőnek, mégis a friss víz, és tápláló föld ezt nagyban serkenti). Nem teljesen számít, hogy milyen mély a kapcsolatunk az adott személlyel, a barátság így is, úgy is “megköveteli”, hogy érzelmileg fenntartsuk.

"Barátság - edzésterv"

Kapcsolatainknak sok pozitív mellékterméke is van, a barátok olyanok, mint az oxigén maszkok, tulajdonképpen a magányosság ellenszerei. Annak érdekében, hogy hosszútávon megőrizzük a kötelékeket, íme néhány tipp, amit kipróbálhatunk:

- Írjunk levelet egy barátunknak, aki a fejünkben járt mostanság;
- Térképezzük fel a szociális hálónkat: kik azok az emberek, akik számítanak a mi életünkben? A válaszban lehetnek barátok, családtagok, de úgyszintén mentor, nagyszülő, szomszéd, vagy tanár is;
- Tágítsuk a társasági kört: szervezzünk egy olyan vacsorát/eseményt, ahová mindenki hívhat más barátokat is, akiket nem ismerünk közvetlenül; Jó alkalom lehet arra, hogy integráljunk különböző társaságokat.
- Merjünk kérdezni, és bátorítani másokat mélyebb beszélgetésre: gyakran azzal mutatkozunk be, hogy mi mit csinálunk, nem pedig azzal, hogy kik vagyunk. Kezdjünk egy beszélgetést azzal, hogy “mi az, ami lelkesít?“, “mi jár a fejedben mostanában?“. Kerüljük az unalmas csevegést azzal, hogy a személyre fókuszálunk.