Tudta?
A kiégés felismerése Herbert Freuderberger nevéhez fűződik, aki megfigyelte, hogy munkahelyén az egészségügyi személyzet idővel veszít lelkesedéséből és egyre gyakoribbak a megbetegedések.
2019 májusában a WHO hivatalosan is betegségnek minősítette a kiégést, melyet a munkahelyi kezeletlen krónikus stressz következtében kialakuló állapotként határoztak meg.
Mi pontosan a kiégés?
A kiégés tartós érzelmi megterhelések, főképp emberi interakciókból eredő stresszorok nyomán kialakuló testi, érzelmi és mentális kimerülés állapota. Jellemzően reménytelenség és szakmai alkalmatlanság érzésével jár, jellemző rá a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív viszonyulásmódok megjelenése. A kiégés nem egyik pillanatról s a másikra történik, sokkal inkább egy folyamat. Az életünk során többször tapasztalhatajuk magunkon a kiégés valamennyi tünetét, de ezek kisebb-nagyobb odafigyeléssel visszafordíthatók. „Akik kiégnek”, azok érzelmileg kimerülnek, egyre nagyobb távolságot tartanak a betegekkel, elkezdik kerülni a megterhelő helyzeteket. Problémássá válhat a beteggel való kommunikáció, ami a betegek együttműködésének csökkenését eredményezheti. A fokozódó visszahúzódás csökkenti a személyes hatékonyságot, megszaporodhatnak a hibák a munkavégzés során, ami olyan negatív visszahatást eredményez, melynek eredményeként sérül az önértékelés – saját professziójában korábban elhivatott és tehetséges szakember saját képességében és hivatásában elbizonytalanodik. A kiégés nem csak az egyén önképét érinti, előbb-utóbb sérülnek a társas kapcsolatok, megjelenhetnek testi tünetek, pszichoszomatikus betegségek.
