Hogyan kezdjük el

Hogyan kezdjük el?

Habár tudnivaló, hogy a rendszeres sportolás milyen előnyökkel jár lelkünknek és testünknek egyaránt, mégis kevesebb arányban vannak, akik kellően aktívak fizikailag. Ez pedig felveti annak a szükségét, hogy jobban megértsük, milyen tényezők határozzák ezt meg, és mi a szerepe a motivációnak.

Természetes, hogy először ambivalensek vagyunk, és a mozgás mellett – és ellene szóló érveket is felsorakoztatunk. Több mindent élhetünk meg/észlelhetünk akadályként (életkorral is változhat, hogy éppen mit):

Akadály típusa	Akadály
fizikai	„Az egészségem nem elég jó most”, „Túl öreg vagyok ehhez”, „Túl súlyos vagyok, hogy mozogni tudjak”, „Van egy sérülésem”
érzelmi	„Nem vagyok sportos típus”, „Szégyenlős vagyok a konditeremben”, „Megsérülhetek edzés közben”
motivációs	„Pihennem és lazítanom kell a szabadidőmben”, „Nincs elég energiám”, „Soha nem tudnék elég kitartó lenni”
idői	„Nincs időm (a munkám miatt)”, „Kisgyerekeim vannak, és rájuk kell vigyáznom”
elérhetőség	„Nincs, akivel együtt csináljam”, „Nem engedhetem meg magamnak anyagilag”, „Nincs a közelben olyan hely, ahová eljárhatok”, „Nincs jó sportruhám”

(forrás: Allied Dunbar National Fitness Survey for England – Sports Council and Health Education Authority 1992)

A motiváció alakulása tehát nem egyik napról a másikra történik. Ez egy folyamat! Ahogy mindannyiunknak megvannak az akadályai, úgy a saját motivációi is. Minden embert hajt valami előre, és a potenciál bennünk van! Tegyük fel a kérdést, hogy „engem mi motivál?”, hiszen ez mindenki esetében más és más lehet.

Fontolgatás

Amíg dilemmázunk az új viselkedés elkezdésén, ez egyfajta döntés előtti fázisnak tekinthető, ez a fontolgatás időszaka. Ekkor alakítjuk ki attitűdünket a sportoláshoz. Az attitűd, vagyis a viszonyulás magába foglalja a sportolással kapcsolatos érzéseket és gondolatokat, ill. viselkedéseket is.

elkezdhetünk azon gondolkodni, milyen lenne edzőterembe vagy táncórára járni, miközben megjelenik az ezzel kapcsolatos izgatottság érzés, és beszélünk (cselekvés) a terveinkről a barátainknak.

Önmagukba vetett hit

Ebben a folyamatban a gondolatban magunk elé állított vagy ténylegesen meglévő akadályok leküzdése zajlik. Az adott cselekvéssel kapcsolatos hiedelmeinken túl az is fontos, hogy mennyire hisszük el önmagunkról, hogy képesek vagyunk rá! Tudnunk kell, hogy a kontroll a kezünkben van, és mi tudunk tenni érte, képesek vagyunk lépni! Próbáljuk meg elképzelni és pozitív színben látni ennek az új változtatásnak a következményeit.

Aktív cselekvés

Kulcsfontosságú lépés ezek után szándékaink átfordítása cselekvésbe! Ha meghoztunk egy döntést, akkor az akaratlagos tervezési fázisba lépünk, amikor konkrét célokat tűzhetünk ki magunk elé, és

lépésről – lépésre elkezdődhet az edzési terv kitalálása.

Felkészülés a visszaesésre

Legyünk türelmesek önmagunkkal szemben, és próbáljunk meg felkészülni az esetleges visszaesésekre. Mi fog történni pl. akkor, ha „megbotlok”, és kihagyom az edzést? Ilyesmire ugyanis számítanunk kell, hiszen egyik változás sem történik zökkenőmentesen. A folyamatos nyomon követés, és előre készülés segít minket abban, hogy megküzdjünk ezekkel.

További tippek az induláshoz:

Gondoljuk végig, vessük papírra, így magunk előtt láthatjuk a szempontokat, melyek alapján választhatunk egy sportolási típust. Ezek mentén érdemes elindulni:

egyedül vagy csoportban?
szabadtéren vagy teremben?
zenére vagy csendben?
ciklikus, aerob * vagy statikus, anaerob mozgásforma? **

* A ciklikus, aerob: edzettség javítására, szív-érrendszer/légző apparátus teljesítményének növelésére, munkabírás növeléséhez, fogyáshoz. Ilyenek pl.: futás, séta, úszás, ugrókötelezés, aerobic, biciklizés, stb.

** A statikus, anaerob: izomtömeg, feszeség, erőkifejtés növelésére. Ilyenek pl.: súlyzó, trx, stb.

Célok felállítása

Hogyan kezdjük el