A test- lélek egységének egyik leglátványosabb példája a fájdalom élménye. A fizikai sérülésen túl abban, amit a páciens az adott pillanatban átél, benne vannak jelen kapcsolatai, érzései, gondolatai, közel- és régmúltbeli tapasztalatai is. A fájdalom természetéből adódóan hívja a figyelmet: a gondolkodás és a viselkedés beszűkül, az egyént kimozdítani csak a kínzó tünetek enyhülésével lehet: az idegrendszert azonban nem csak analgetikumokon át befolyásolhatjuk, hanem pszichológiai módszerekkel is.
A fájdalom fizikai komponensei mellett tehát lélektani összetevői is alapvetőek abban, hogy a páciens az adott pillanatban milyen színezetű, erősségű fájdalmat él át. Különösen igaz ez krónikus fájdalmak esetén, ahol a gondolati és érzelmi tartalmak, kapcsolati vonatkozások a panaszok fennmaradásában kiemelten fontosak. A fájdalom kezelésében annak összetettsége miatt jelentős szerep jut a pszichológiai kezeléseknek: a továbbiakban bemutatott módszerek akut fájdalomállapot esetén szolgálhatnak eszközként, míg annak krónikussá válása esetén javasolt pszichológus bevonása a folyamatba.
Az említett folyamat legtöbb esetben ördögi körökbe rendeződik. A teljes életvitel a fájdalom köré épül fel, a kapcsolatok annak mentén rendeződnek. A gondolkodás a testi tünetekre fókuszál, az azokkal kapcsolatos félelmek erősödnek, a beteget a további viselkedéses kompenzáció (túlzott passzivitás, gyógyszerhasználat, alkoholproblémák, kényszertartások stb.) felé vezetve. Összességében az életvitel jelentősen leromlik, az élettér egyre inkább beszűkül, a kapcsolatok könnyen megromolhatnak. Az alábbi ábrák a testi tünetekre válaszként létrejövő negatív viselkedések és a fájdalom szerveződésének alakulását, szubjektív erősödésének mikéntjét mutatják be.
A probléma felvázolása után nézzük, milyen eszközök állnak rendelkezésünkre a betegek ingerküszöbének módosítása és így életminőségük javítása érdekében. Ezekre akkor lehet szükségünk, mikor diszkrepanciát tapasztalunk morfológiája és tünetei között, vagy úgy véljük, organikus elváltozás nem okozhatja panaszait.
„Köszönöm, hogy megosztotta velem panaszait. Gondosan ki fogjuk vizsgálni, hogy kizárhassunk egyes problémákat, azonban nem biztos, hogy találunk organikus elváltozást: ennek érdemes örülni, ha úgy esne. Ennek oka, hogy a panaszokat okozhatja stressz is. Gyakran találkozunk ilyen esetekkel.”
A „lelki” vagy „pszichés” háttérre való hivatkozás sok esetben vált ki ellenállást, míg a stressztünetek kulturális elfogadottságuk miatt inkább találnak megértő fülekre. Mivel a páciens panaszokat él meg attól függetlenül, hogy van-e annak organikus oka, ismerjük el szenvedését.
Lehetőség szerint mondjuk el, mekkora valószínűséggel találunk bármi kórosat. A kivizsgálás lépései során mindig osszuk meg a pácienssel, mi okból is végezzük az adott vizsgálatot.
„Létezik egy úgynevezett fájdalomkapu- elmélet. Ez a kapu úgy képzelhető el, mint egy távirányítós kapu, amit valaki vezérel, hogy mennyire legyen nyitott vagy éppen zárt állapotban. A fájdalom esetében a kapu nyitottságát az agy szabályozza: azaz, hogy mennyi fájdalmat élünk át, azt ez által nagyban befolyásolják érzelmeink és gondolkodásunk- például az, hogy valaki mennyire kezd el aggódni a fájdalom miatt. Amennyiben figyelmünket a fájdalomra irányítjuk (ld. ábra), passzívak vagyunk, nem szakadunk ki panaszaink közül, a fájdalom érzete nőni fog. Aktivitással, figyelemtereléssel azonban mindez csökkenthető, keretek közé szorítható.”
A fájdalom kapukontroll-elmélete képletesen szemlélteti a fájdalom természetét, így a betegek is könnyebben megérthetik azt. Fontos, hogy edukáljuk a beteget a fájdalomról, mivel így fokozhatjuk azzal kapcsolatos tudatosságát. Megkérdezhetjük, hogyan vélekedik: mely gondolatai növelik és csökkentik a fájdalmát. Fájdalomnapló vezetésére is kérhetjük, ahol fel kell tüntetnie, minek tulajdonítja a fájdalom erősödését vagy csökkenését (esemény), milyen erős a fájdalom és hogyan változott (fájdalomszint), illetve, hogy milyen gondolatok forogtak akkor a fejében, és hogyan érezte magát. A naplóvezetés további tudatosságra, saját reakciónak megismerésére sarkallhatja a beteget.
Azzal, ha konkrét feladatokat adunk a betegnek és azt a következő találkozás alkalmával vissza is kérdezzük, segíthetünk gondolkodását, életmódját a fájdalommal való adekvát megküzdés felé sodorni. Előfordulhat, hogy ami számunkra egyértelmű lehet, az a páciens számára közel sem az: fontos hangsúlyoznunk saját szerepét állapotának javulásában. Íme néhány példa erre:
- Az aktivitás, gyógytorna, tudatos és egészséges életmód kialakítása a passzív megküzdés helyett.
- Szabjunk időkeretet, amennyit a betegségével kapcsolatos információk keresésére fordíthat.
- Adjunk meg neki megbízható fórumokat, ahol tájékozódhat. Hangsúlyozzuk, ha mindenképpen szeretne az interneten tájékozódni, ne a fájdalom lehetséges okai keresse, hanem keressen a „gondolkodás fájdalom, észlelés fájdalom, értékelés fájdalom, megbirkózás fájdalom, fájdalom pszichológiája” terminusokra és ezek eredményeiről számoljon be.
„Mi az, amitől legjobban tart? Mekkora esélyét látja annak, hogy ez bekövetkezik? Történt már önnel ilyesmi korábban? Akkor hogyan oldódott meg a helyzet? Ha ez történne önnel, hogyan birkózna meg vele?”
„Mi a lehető legjobb, ami történhet? Ön szerint melyik forgatókönyvnek van nagyobb esélye és mennyivel? Ha mindent végiggondolunk, reálisan minek van a legnagyobb esélye?”
„Mi nyugtatná meg önt most a legjobban? Mit mondana ebben a helyzetben egy rokonának, barátjának?”
A felvázolt kérdések a félelmekre, korábbi tapasztalatokra, megküzdésekre, illetve az adott helyzetre magára irányulnak. Ezekre azért van szükség, mert a szorongó ember hajlamos leragadni a lehető legrémisztőbb kimenetelnél és képtelen a helyzet egyéb aspektusain, a megoldáson gondolkodni.
A “dekatasztrofizálás” magukat a kérdéssorokat jelenti: ilyen módon módszeresen vehetjük rá betegeinket, hogy helyzetüket reálisan átgondolják és szorongásuk ez által csökkenjen.
Hosszabb távon ilyen módon csökkenthető az inadekvát betegségviselkedés (pl. kineziofóbia) kialakulása. Fontos leszögezni, hogy aki testi panaszaival nehezen küzd meg, az általában az élet többi területén is nehézségekbe ütközik, hajlamosabb lehet szorongásra, így javasolt alkalomadtán pszichológust is bevonni a folyamatba.
