A folyamatos érzelmi megterhelődés hatására úgy érezheti, hogy egyre távolságtartóbbá, érzéketlenebbé válhat mások problémáival kapcsolatban és terhessé válhat az emberekkel való mindennapi kapcsolattartás. Betegekkel, ügyfelekkel kapcsolatban is érezhet így, egyre türelmetlenebb lehet, észreveheti, hogy kevesebb időt szán egy-egy betegre vagy ügyfélre és nehéz teljesen rákoncentrálni, empatikusan jelen lenni. Gyakori a cinikus megjegyzések felszaporodása ebben az időszakban, ez is intő jel lehet arra, hogy szembe kell nézni a kiégéssel.
Mik az érzelmi elidegenedés jelei?
-
Élvezet hiánya:
Ez az érzés először nagyon enyhe is lehet, például nem akar dolgozni menni vagy alig várja, hogy vége legyen a munkanapnak. Ez az érzés később az élet minden területére kiterjedhet, azokra az időkre is melyet a családdal és barátainkkal tölt. A munkahelyen próbálja kihúzni magát a feladatok alól, próbálja megúszni a munkát.
-
Pesszimizmus:
Először azt veheti észre, hogy negatívan beszél önmagáról, vagy hogy a „pohár félig üres” oldalát ragadja meg a dolgoknak. Azonban ez odáig fokozódhat, hogy már nem bízik a kollégákban és a családtagjaiban sem, úgy érezheti senkire nem lehet számítani.
-
Társas elszigeteltség:
Először csak egy-egy ebédet mond le, inkább otthon marad, minthogy a barátaival találkozzon. Később dühös lehet, ha valakivel beszélgetnie kell, vagy azt is megfigyelheti, hogy inkább úgy alakítja a dolgokat, hogy ne kelljen másokkal szóba elegyednie.
-
Teljes elkülönülés:
Másokkal való kapcsolódás képtelenségének szakasza. Úgy érzi a többiekkel már nem tud úgy beszélgetni, mint régen, nem érzi hogy tud hozzájuk kapcsolódni, kívülállónak érzi magát. Ez megjelenhet a fenti izolációs tendenciában, lassan kivonja magát érzelmileg és fizikailag is a munkahelyéről és más felelősségek alól is. Egyre többet jelent beteget, nem válaszol a hívásokra és e-mailekre, vagy szinte mindig elkésik.
