Amikor kicsúszik a talaj a lábunk alól
Vannak olyan számunkra fenyegető helyzetek, élethelyzet- változások melyekkel kénytelenek vagyunk életünk során szembenézni, hirtelen mégsem találjuk az ehhez megfelelő eszköztárat, ami keresztül vezetne a nehézségeken: ezt nevezzük krízisnek. Krízis minden olyan állapot, mely során az egyén által ezidáig használatos megküzdési módok sem a helyzet megoldását, sem annak elkerülését nem teszik lehetővé, így ezek a helyzetek jelentős mértékű stresszel és a lelki egyensúly megborulásával járhatnak.
Normatív krízisek és az akut krízis állapota
A krízis állapotában a személy figyelme ekkor csak az adott eseményre vagy élethelyzetre irányul és ezzel egyidejűleg mindent elárasztó tehetetlenséget él meg azzal kapcsolatban.
Életünkben vannak úgy nevezett normatív krízisek, melyek többnyire mindnyájunkat utolérnek, mikor újabb életszakaszba lépünk. Ezek konstruktív megoldása esetén érzelmileg fejlődünk, integráltabb lesz a személyiségünk, vagy elakadhatunk, beleragadva az adott élethelyzet nehézségeibe, mely súlyosabb patológiás állapotokhoz is vezethet. Ezek időben elhúzódnak, nem annyira látványosak, mint a trauma hatására kialakuló krízisállapotok: sokszor annyit lát a környezet, hogy megváltozik a megszokott viselkedés, más, addig lényegtelennek tűnő dolgok kerülnek előtérbe. Ennek jeleit észlelhetjük magunkon és környezetünkön, sőt, betegeinken is.
Sokkal feltűnőbb azonban, amikor akut krízishelyzetet látunk: ekkor egy kiváltó traumatikus eseményre (ez lehet állapotromlás, rossz hír fogadása, vagy hozzátartozó elvesztése stb.) hirtelen, mindent elsöprő érzelmi választ láthatunk sírás, vagy éppen “lefagyás” formájában. Amennyiben észrevesszük, hogy intenzív stresszreakcióval állunk szemben és nincsen pszichológus vagy pszichiáter a közelben, magunk is intézkedhetünk, megsegíthetjük a krízishelyzet oldódását, a páciens állapotának stabilizálódását.
Pszichológiai elsősegélynyújtás
Vannak helyzetek, amikor csupán arra van szükség, hogy a páciens tudja, van, aki tisztán tud gondolkodni mellette. Sok esetben elegendő a stresszt provokáló tényező kiküszöbölése ahhoz, hogy a páciens stabilabb állapotba kerüljön. Erre lehet eszköz a pszichológiai elsősegélynyújtás bármely segítő szakembernek. Ez a módszer vezérfonalként segít abban, hogy segítsünk a páciensnek visszaszerezni a kontrollt az állapota felett.
A helyzet normalizálódását követően javasolt tájékoztatni a beteget arról, hogyan tud minél könnyebben megbirkózni az akut stressz lecsengése után az azt kiváltó traumával, eseménnyel, hiszen ebben a helyzetben korlátozott lehet a meglévő problémamegoldó viselkedési repertoár használata, azaz lehetséges, hogy akadályozott a helyzet praktikus konszolidációjára való készség.
Az elsősegélynyújtás lépései a következőek:
“XY vagyok, orvos itt a kórházban. Látom, hogy nincsen jól, felmerült bennem, hogy segítségre lenne szüksége… Igen, ez nagyon nehéz lehet most önnek. Mit gondol, tudok esetleg segíteni magának valahogy?”
-
- A kapcsolatfelvétel a beteggel nem csak a kommunikációs csatornát biztosítja, hanem a súlyos stressz okozta zavarban kötődési pontot is jelent számára.
- Fontos, hogy azon túl, hogy bemutatkozunk, megemlítsük szakmai kompetenciánkat is (orvos, nővér), így növelhetjük benne a biztonság érzetét.
- Nyugtató hatású, ha normalizáljuk a páciens állapotát (érthető, hogy így érez) és kifejezzük együttérzésünket a nehézséggel kapcsolatosan.
- Megpróbálhatjuk felmérni, meg tudja-e fogalmazni, hogy mire volna az adott pillanatban szüksége.
“Lehet, hogy most nem látja, de idővel tud majd uralkodni a helyzeten, ahogy korábban is tette nehézségek esetén. Addig is, én és a munkatársaim figyelünk, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. Várhatóan … múlva fogjuk tudni elvégezni a beavatkozást/ jönnek meg az eredmények/ érkezik meg a lánya/ stb.”
-
- Növeljük a páciens biztonságérzetét, ha biztosítjuk róla, hogy kontroll alatt tartjuk a helyzetet és idővel ő maga is megérzi majd, mit tud tenni, hogy könnyebb legyen.
- Jó, ha tudunk adni olyan támpontot, amitől a tehetetlenség enyhülését várjuk. Ez lehet a következő lépés a kezelésben, egy hozzátartozó megérkezése, bármi, ami perspektívát ad a betegnek.
“Nagyon nehéz lehet most magának. Rövidesen megérkezik a mentő/orvos, aki majd megfelelő kórházba szállítja/megállítja a vérzést/stb. Addig is, lélegezzen mélyeket: számoljon négyig a belégzésnél, hatig pedig a kilégzés alatt, figyelmét fordítsa arra, ahogyan a levegő átjárja tüdejét.”
-
- Az ismételt együttérzés- kifejezés szóban és testbeszédben, odafordulásban egyaránt növelheti a páciens nyugalom- érzetét.
- A kapott segítségről való rövid tájékoztatás a közeljövő perspektíváját tárja fel előtte.
- A stressz fiziológiai hatásának oldása és figyelmének lekötése céljából buzdítsuk légzéskontrollra.
“Meg tudja esetleg mondani, mire lenne szüksége most leginkább, hogy nyugodtabb lehessen? Kér egy pohár vizet? Hívjam föl valamely hozzátartozóját?”
“Fogyasztott mostanában alkoholt, drogot, erős fájdalomcsillapítót, nagyobb mennyiségű gyógyszert?”
“Ki tudja szerettei közül legjobban megnyugtatni? Hogyan tudnánk őt elérni? Ki lesz önnel a nap/hét további részében? Meséljen nekem erről!”
-
- Az egyéni igények feltárásával (mire volna most leginkább szüksége) a beteg ezzel is visszanyerhet valamennyit az elvesztett kontrollból.
- Fontos feltárni, hogy fennáll-e önmagát vagy másokat veszélyeztető helyzet kockázata, az elmúlt időszakban fogyasztott-e tudatmódosítókat.
- Aktiváljuk saját támogató rendszerét! Kérdezzük ki, hogy ki szokta megnyugtatni, ha nehézsége van, illetve hétköznapjaiban ki lesz mellette eztán (ha senki, ki jöhetne szóba).
“Most, hogy ellátták a sebét/megérkezett a hozzátartozója/stb. a további lépések a következők… Folyamatosan fogom tájékoztatni, hogy éppen mit csinálok, hogy semmi ne érje váratlanul. Mit gondol, mit fog tenni? Hogy képzeli el a mai nap/a hét hátralevő részét?”
-
- Gyakorlati segítség megindításával, a páciens állandó tájékoztatása mellett kidolgozható egy cselekvési terv a legfontosabb szükségletek kielégítésére.
“Most, hogy kicsit nyugodtabb már, gondoljuk át újra, hogy kik vannak maga körül a mindennapokban. Kik fognak segíteni magának? Kivel beszéli majd meg a nehézségeket? Kivel szeretne leginkább találkozni? Mikor?”
-
- Miután valamelyest megnyugodott, ismételten átvesszük a beteggel, ki jöhet számításba, mint támogató közeg.A páciens elsődleges erőforrása jó esetben társas környezete, így ennek feltárásával tovább erősíthetjük biztonságérzetét. Amennyiben személyi veszteség érte, próbáljuk feltérképezni, hogy az elhunyton kívül kik vannak még körülötte.
- Indokolt esetben intézményi segítségforrások megajánlása is szóba jöhet, azonban inkább törekedjünk a páciens saját társas rendszerének feltérképezésére.
“Amennyiben ismét fellépne egy erős stresszhelyzet, már fel fogja tudni ismerni és azt is tudja majd, mit kell tennie ennek leküzdése érdekében. Mit gondol, mik lesznek majd, amik segítenek egy ilyen helyzetben? Most mi volt, ami leginkább segítséget nyújtott magának? … Akkor tehát legközelebb felhív majd egy hozzátartozót/légzésére figyel/ vizet kortyolgat/ stb., ha érzi a növekvő feszültséget?”
“Lehet, hogy elkezdett verejtékezni, érezte a szívdobogását, izmai fájni kezdtek, gyomrában feszítő érzést észlelt stb. Lehet, hogy úgy érezte, kicsúszott a lába alól a talaj és nincs mit tennie. Ezek stresszhelyzetben teljesen természetesen jelentkezhetnek: bár ijesztő lehet, de tudni fogja, hogyan nyugtassa meg magát.”
-
- A továbbiakban esetlegesen fellépő akut stresszel való megküzdést segítő, illetve hosszabb távú megbirkózási lehetőségek számbavétele újabb krízisállapot megjelenése esetén mérsékelheti azt.
- Tájékoztathatjuk a beteget a súlyos stressz esetén jellemző testi és lelki reakciókról.
- Edukáljuk a stresszel való megküzdésről!
- Alakítsunk ki tervet a jövőben stresszhelyzetekkel való megküzdésre!
“Amennyiben most, vagy a későbbiekben úgy érzi, jól jönne egy kis segítség a történtek feldolgozásához/ a hasonló helyzetek kezeléséhez, keressen meg és adok önnek elérhetőséget pszichológus kollegához.”
“Úgy látom, nagyon megviselte ez a helyzet. Szeretném, ha elbeszélgetne egy pszichológussal, aki segíthet magának feldolgozni a történteket. Itt az intézetben van is pár kollega, akik nagyon szívesen fogadnák. Felhívjam őket?”
“Említette, hogy úgy érzi, nem akar így tovább élni. Ilyen helyzetben nekem kötelességem segítséget kérni. Míg intézkedem, egy kedves kollegám itt marad majd magával.”
-
- Szükség esetén hozzásegítjük a továbbiakban megfelelő szaksegítséghez.
- Informáljuk az intenzív stressz nem megfelelő feldolgozásának hatásairól, az így potenciálisan megjelenő elhúzódó pszichés zavarokról és arról, hogy ennek kiküszöbölésére javasolt pszichológiai/pszichiátriai segítség kérése
- Legyen a tarsolyunkban néhány pszichológus/ az intézeti ambulancia elérhetősége.
- Veszélyeztető magatartás gyanúja esetén pszichiáter bevonása elengedhetetlen, akut jelleggel. Ez esetben a beteget a pszichiáter megérkezéséig felügyelet alatt kell tartani.
