“Üss vagy fuss!”
A stresszreakció az evolúció során viszonylag rövid idejű élettani válaszként fejlődött ki azzal a céllal, hogy a túlélésünket segítse. Őseink, amikor hirtelen veszéllyel találták szembe magukat – például rájuk rontott egy fenevad, miközben békésen gyűjtögettek az erdőben -, akkor bekapcsolt a szervezetükben az úgynevezett “harcolj vagy menekülj reakció”. Ilyenkor (ahogy az elnevezés is mutatja) két viselkedés között tudtunk választani: vagy felvesszük a harcot a fenyegető veszélyforrással és megküzdünk vele, vagy menekülésre adjuk a fejünket. Amikor őseink fenyegetéssel találkoztak, szervezetüket erre a két reakciómódra készítette fel a stresszválasz – ugyan az a reakciómód, amit ma is megélünk kardfogú tigrisek hiányában is.
Ezt úgy is elképzelhetjük, hogy az idegrendszerünkben van egy szabályozó kapcsoló, ami két alapvető „üzemmód” között képes váltani. Az egyik üzemmód a „küzdj vagy menekülj” állapot, más néven szimpatikus idegrendszeri reflex, ami a szervezet felpörgetésével és az erőforrások átcsoportosításával növeli a sikeres megküzdés esélyét. Amikor elmúlik a „veszély”, olyankor fordul a kapcsoló és átvált a „pihenj, eméssz, gyarapodj” állapotba, azaz a paraszimpatikus idegrendszeri aktivitás lesz a domináns, ami a feltöltődést és a regenerációs folyamatokat segíti. A két állapot kiegészíti egymást, megfelelően gazdálkodva a test erőforrásaival. Igen ám, de vannak olyan élethelyzetek, amikor a stresszállapot elhúzódik, és a kapcsoló „beragad”, minek hatására a szervezet tartósan túlfeszített állapotában marad és végül kimerül.
A mai életkörülmények között a minket érő megterhelő helyzeteink hosszú ideig fennállnak – gyakran éveken át vagy ismételten, például egy hozzátartozónk ápolása vagy éppen a munkahelyi stressz. Gyakran hiányzik a lazításra és feltöltődésre fordított idő. A szervezet folyamatosan aktivált állapotban marad, s a tartós terhelés hatására alkalmazkodási képessége zavart szenved. A stresszválasz kimerülési stádiumában különböző funkcionális tünetek vagy akár szervi megbetegedések is kialakulhatnak.
A krónikus stresszválasz
Ha tehát hosszantartó a terhelésünk, krónikus stresszválasz alakulhat ki. Mit is jelent ez? Tulajdonképpen azt, hogy a szervezet fokozatosan elveszíti természetes önszabályozó képességét. Olyan időszakaszokban, amikor nem áll már fenn az akut megterhelés, nem képes visszatérni normál nyugalmi állapotába. Például zavart szenved a kortizol-kiválasztás, az erek fala elveszti rugalmasságát, nem képes megfelelően tágulni, a vérnyomás tartósan magasabb marad, vagy a megfeszített, fájdalmas izmok ellazítása megy nehezebben, s gyakran reflexszerűen további izomfeszülés jön létre, s önrontó körként görcsös izomtónus alakul ki. A tartós vagy ismétlődő megterhelések hatására kialakult krónikus stresszreakció tehát jelentős egészségi kockázatnak tekinthető. Az egészségkárosító hatás megelőzése szempontjából alapvető, hogy a tartós igénybevétel időszakaiban is gondoskodjunk a rendszeres lazításról és regenerációról, s hogy ellensúlyozzuk a fokozott igénybevételt.
Ellenállóképesség gyengülése
A tartós stresszhatás alatt álló emberek életmódja jellemzően egészségtelenebb: az átlagosnál többet dohányoznak és fogyasztanak alkoholt, rendszertelenül, egészségtelenebbül táplálkoznak és elhanyagolják a rendszeres testmozgást. Gyakran ezáltal próbálnak a kellemetlen, tartós feszültséggel megbirkózni. Ezek a megküzdési módok azonban hosszú távon alkalmatlannak bizonyulnak, mivel nemcsak egészségkárosítók, hanem gyengítik a szervezet teherbíró képességét és hozzájárulnak gyorsabb kimerüléséhez.
Míg az akut stressz javítja a természetes immunitást, a hosszú távú megterhelések hatására gyengül az immunkompetencia. Az immunrendszer stressz által kiváltott meggyengülését megelőzhetjük egészséges életmódunkkal, különösen az egészséges táplálkozással, a szabad levegőn történő rendszeres mozgással, ill. azáltal, hogy „teret adunk” az immunrendszer működésének: mivel munkája jelentős részét a mélyalvás időszakában végzi, különösen fontos az elegendő és pihentető alvás.
A stressz következményei
- Krónikus fáradság szindróma
- Immungyengeség, betegségek vagy más diffúz testi panaszok megjelenése
- Állandó tépelődés és aggodalom minden elvégzendő feladat miatt
- Döntéshozatali nehézségek
- Agresszivitás, irritabilitás
- Depresszió
- Irracionális félelem
- Szenvedélybetegségekrevaló fokozott hajlam (alkohol, drogok)
- Fokozott vagy csökkent étvágy
- Libidó csökkenés, szexuális zavarok
- Alvászavarok
- Munkahelyi kiégés à Kiégés
