Kihívásteli helyzetek
Az akut stresszreakció minden kihívásteli környezeti hatásra végbemegy. Magyarán azt, hogy mekkora stresszt élünk át egy adott történés során főképp az határozza meg, hogy miként értékeljük saját képességeinket! Amikor egy helyzetet kissé érzünk kihívástelinek, csak enyhe feszültséget tapasztalunk – ami ráadásul ösztönző hatású is lehet, hiszen javítja a teljesítményünket! Ugyanakkor ha egy szituációt fenyegetőnek, veszélyesnek és túláradónak látunk, és úgy érezzük, hogy “ez nem fog menni”, nos akkor valószínű, hogy jelentős stresszt fogunk átélni, annak megannyi kellemetlen testi tünetével együtt.
Ahogyan azt már említettük a megfelelő mértékű stressz szükséges az optimális teljesítményhez, hiszen aktivitásra késztet, tettekre sarkall – teljesítményfokozója a testnek és az elmének egyaránt! Probléma akkor van, amikor olyan helyzettel találkozunk, ami jelentősen meghaladja a megküzdési eszköztárunkat, esetleg hirtelen jelentkezik, és nem tudjuk annak fenyegető aspektusait elkerülni. Ezekben az esetekben a kiváltó esemény feszültsége túlterhel minket, ami különféle tünetekhez vezethet.
A túlterhelődés enyhébb formáiban néhány hétig jelentősebb szorongás, lehangoltság, fizikai panaszok – alkalmazkodási zavarok jelentkezhetnek. Súlyosabb esetekben kialakulhat a poszttraumás stresszzavar, amelynek tünetei között szerepel az alvászavar, a traumás esemény önkénytelen ismételt felidézése, emlékképek spontán betörése, ingerlékenység, társasági élet csökkenése, lehangoltság, szorongás és a traumára emlékeztető helyzetek fóbiás kerülése.
Megrázó és/vagy megterhelő stresszhatások után érdemes szakembert felkeresni a hosszútávú negatív hatások elkerülése végett.
